Szerző neve: Pilaszanovich Irén  művészettörténész

Az írás címe: Zilahi Ica művészete

2012. november 29.

Postás Múzeumi és Művelődési Alapítvány – Benczúr Ház – részletek a kiállítás megnyitó szövegéből

Zilahi Ica munkái elsősorban intuícióra épül. Az érzékenység olyan fokáról árulkodik, mely akár a szuprematizmus egyik kiemelt ismérve is lehetne. Szenzibilitása azt sugallja , hogy az érzékenysége nem adalék anyag valamihez, hanem maga a megnevezett és megjelenített lényeg: az Ő világképének immanens értékközpontja.

És mégis, ami a szakbarbár tudatában erőszakosan előretolul, nyelvére kérezkedik, ez a szürrealizmus, csupa nagybetűvel…. ,,szép mint a varrógép, és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” – meghökkentő képtársítás emblematikus szignója a szürrealista gondolkodásnak képalkotásnak.

Zilahi azonban nem brutális, nem kegyetlen, de nem is távolságtartóan rideg intellektus, vagy filozofikus hajlandóságú alkotó, hisz oly sok változtatást ismerjük e izmusnak. Azt is mondhatnánk , hogy Ica szürrealizmusa igen nőies, s igencsak sajátos képi jelekkel dolgozik. Hiába a tudat, a képzettársítás nagyobb úr, s ki-ki a maga nyelvi rendszerében ülteti át a látványt.

Zilahi Ica képeire nem jellemző a túlfűtöttség avagy az érzelmek zűrzavara sem, retorziót követelő harsányság.

Megítélésem szerint kiemelten kell szóljunk a bábos-babás képek szerepéről.

Minden baba egy kicsit önarckép, amely a leghitelesebben tükrözi alkotója lelki állapotát. Ezek a babák tágra nyitott szemmel, legdíszesebb ruhácskájukat viselve sorsot jelenítenek meg. Várakoznak, dobozban vannak zárva… Nyeszlett végtagocskáik alkalmatlanok a cselekvésre, legjobb esetben is csak csetlenek-botlanak mint a ,,kicsi lány hoppá- hoppá”. Nem hasonlóságukra utal a szerző, hanem az állapotukra, az elesett, kiszolgáltatott karakterre.

Zilahi elcseni a valós időt, amiben a történet valaha megjelent, de a térrel is ugyan ezt teszi.

Zilahi festészetére mint jellemzőként, feltétlen meg kell említeni a szuggesztív sejtést, amit oly dramaturgiailag felépített formában alkalmaz, amit csak dicsérni lehet ,,utolsó vacsora”.

Akárhonnan nézzük is vagy elemezni igyekszünk Zilahi Ica munkáit, mindig az általa szuggerált titkok birodalmába várjuk a bebocsájtást, amihez a gyakran ábrázolt kulcsmotívumok sem biztos zárnyitogató… Költői víziói, mert igenis költészet is amit Zilahi művel, akár a szinesztézia, a metafora felől is kibontásra várakozik… Írhatnék  továbbá színvilágról, az erős vörösek és hideg kékek, különös viszonyáról. A régi konyhák kövezetéről, gyerekjátékok faragott vagy hajtogatott hajtányairól, a csendélet és csendéletszerűség különös határeseteiről, rafinált egymásban olvadásról. Az egyre izgalmasabb festészete által felvett szakmaiságról.

S mi nézők , befogadok, éljünk azzal a lehetőséggel, hogy az Ő segítségével magunk felé forduljunk. Hiszen a műélvezet igazi záloga, önmagunk jobb ,megismerése.

Pilaszanovich Irén
Budapest, 2012. november 29.

kiállítás ismertető,kritika felhasználva : Portfólió,

www.icazilahi.com