Szerző neve: Dóri Éva szobrászművész

Az írás címe: A szűrrealitás diszkrét bája – Képek és megfejtések.

Szubjektív projekciók

Zilahi Ica Mária képeihez

2013. január 21

Zilahi Ica képei között az az érzés kerített hatalmába, hogy ez itt valami más. Eltér a megszokottól. Igazán jó, mert nem erőltetett és nem akaratos. Csak őszinte. A létezőből merítkező motívumokat a gyermeki naivitás mögé búvó érett „felnőttség” tapasztalatai szövik át. Itt – talán legnagyobb szerencsénkre – nem alkalmazhatóak a képi kommunikáció konvencionális formulái. Mesék és magánmitológiák szemtanúivá leszünk, a mindenki számára evidens formák és figurák a képsík végtelenéből új- és olykor szokatlan összefüggésekben tűnnek elő.

Zilahi Ica egyszerre ábrázoló, mert felismerhető; és egyszerre kifejező, mert a nagyobb részben a valóságból átemelt emberi szituációkat és tárgyakat egyéni fikcióban közöl. S a szokványos, a természetes és köznapi érthetőség máris alkotói gondolatisággá kovácsolódva tárul elénk.

A képek között járva mesék és privát történetek hőseivé válhatunk, – kiszabadulva a civilizációs és szocializációs korlátaink közül-, most színpadi miliőbe találjuk magunkat, új alakot öltve. Mindeközben az alkotó finoman érzékelteti titkolt ábrándjainkat, tévútjainkat, keresett igazunkat. Az érzés néha melengető, máskor ironikus vagy groteszk, de mindig árnyalt finomsággal szembesít. S ha „igazmondó” tükörként tekintünk e képekre, meglelhetjük ott azt a valóságot is, melyből ez a fura csoda-ország, A Zilahi Ica világa felépült. Kérdezhetjük, miért szükséges ily messzire elrugaszkodnunk a valótól? S válaszként kínálkozik, hogy vannak dolgok, melyek csakis e torznak vélt, de tiszta síkú tükörben válhatnak láthatóvá, és a szűrrealitás diszkrét bája hozza őket a felszínre. Csakis így lehet mindez beszélgetéseink témája, és a kellemetlen szituációkat mellőzve így tárhatjuk fel önnön, emberi gyarlóságainkat. Kicsit keserű, de szép – és jól eső érzést ad. S ettől lesz igaz, hiteles.

A művészet csodája, hogy saját eszközeivel elérhetővé teszi az elérhetetlent, és megfoghatóvá teszi a megfoghatatlant. Az alkotó zsenialitása pedig, hogy a művészet ezen eszközeit használni képes, s alkalmazza ahhoz, hogy a célját elérje, s azt mások számára elérhetővé tegye. Az eredetiség válik e művek erényévé, itt nem érződhet az utánzás fáradt íze.

Ezek a képek gyengéden érintik meg nézőiket, a derűs gyermekkort idéző színes mesevilággal, törékeny babákkal és pillangókkal repítenek át a felnőtt élet szürke hétköznapjainak nehézkes, bágyadt órái felett. S ez a varázslat úgy kell nekünk, mint a felhőtlen boldogság, melyből oly kevés adatik, de a túlélésünkhöz elengedhetetlen.

Dóri Éva
Szobrászművész
2013. január 21.

Szubjektív projekciók, felhasznált anyag:

Portfólió,

www.icazilahi.com